Tudod mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret Téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, s soha el nem érni
Csalódott szívvel is mindig csak remélni
Megalázva írni könyörgő levelet
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet
Szavakat leírni, mik szívből fakadnak
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak
Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni
Mással látni őt és nem utánanézni
Kacagni boldog, hazug lemondással
Hazamenni könnyes zokogással
Otthon átsírni hosszú éjszakákat
S imádkozni, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a BÁNAT.
Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz
Játszottam a közömbös embert, most látom csak, milyen nehéz.
Ha valaki az kérdezné tőlem:
Mondjam meg: mit jelentesz nekem?
Egy pillanatra zavarba jönnék
S nem tudnék szólni hirtelen
Csak nagy’ sokára mondanám halkan, csendesen
- Semmiség, csak egy elmúlt szerelem…
Elmegyünk egymás mellett, s az arcod
Rám nevet, kacagva köszöntelek Én is,
De hangom kissé megremeg
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy titokban könnyes lett a két szemem
Egy halk sóhaj, ez volna minden,
S mennénk tovább csendesen
Ha valaki azt kérdezné tőlem:
Mit jelentesz Te nekem?
Talán könnyelműen azt felelném:
- Semmit, semmit csupán… az ÉLETEM.
A valóság mindig nehéz
De tévedsz, rosszul ítélsz
Szívedben mindig lesz helye emlékeknek
S felejtsük el egyszer, hogy rossz vége lett
Most búcsúzom, ennyi az egész
Most menj el, vissza se nézz…
|
ezt kb. egy évvel ezelőtt egyik oszttársam mutatta meg nekem, le is másoltam a füzetbe, bármikor szivesen elolvasom, mert még mindig tetszik! egyszerűen gyönyörű!